A pécsi egyházmegye története

A pécsi egyházmegye története 1543-ig

Az egyházmegye létrejötte előtt már jelentős keresztény hagyományokkal rendelkezett a püspökség székvárosa. A terület római kori központja, Pécs elődje, Sopianae város volt, amely virágkora a 4. századra tehető. A 3. sz. végén (kb. 297) történt közigazgatási átszervezés nyomán, Pannonia Inferior tartomány D-i részéből kialakított, Valeria provincia polgári közigazgatásának székhelye lett. A 4. században jelentős keresztény közösség élt a városban, melynek impozáns emlékei a szakszerű feltárási és konzerválási munkák nyomán ma is látogathatóak. A legjelentősebb ókeresztény emlékek, amelyek a Világörökség részei, a dómtéren ill. a székesegyház közelében találhatóak: ókeresztény mauzóleum, Péter Pál és korsós sírkamrák, cella trichora stb. 430-ban a rómaiak a hunoknak engedték át Valéria tartományt, melynek következtében a település lakossága is elköltözött.

A legújabb kutatási eredmények (Tóth Endre) alapján a keresztény lakosság kontinuitása nem mutatható ki: a város keresztény népessége nem érte meg a honfoglalást és a püspökség megalapítását. A népvándorlás időszakában az ókeresztény temetőt, sírépítményeket lakóhelyként használták az itt élők. Mára az is bizonyítottá vált, hogy a 9. századi forrásokban szereplő Quinque Basilicae és Quinque Ecclesiae helyneveket nem lehet Pécsre lokalizálni. Az első település Spalato és Knin között feküdt, míg a második helynév egy 11. századi hamis oklevélben szerepel, amelybe az akkor már létező középkori magyar város, latin neve alapján került. A püspökség megszervezése I. (Szt.) István királynak a fekete magyarok felett aratott győzelméhez (1008), majd az azt követő misszióhoz kapcsolható. A Szt. Péter apostolfejedelem tiszteletére szentelt egyházmegye alapítólevelét 1009. aug. 23-án állították Győrött, Azo pápai legátus jelenlétében.

Az erősen interpolált, határleíró oklevél a somogyi konvent egy 1404-ben kelt átiratában maradt fenn. A püspöki székhely kiválasztásában minden bizonnyal nagy szerepe lehetett a város ókeresztény emlékeinek is. A dioecesis határai: É-on és Ny-on a veszprémi egyházmegyével volt határos; K-n a Duna jelentette a természetes határt, ám ekkor már a kalocsai egyházmegye is funkcionált; DNy-on csak a zágrábi püspökség felállítását (1091) követően került sor a határok kijelölésére. Az egyházmegye létrejöttét követően szerveződtek meg a területen a vármegyék: Tolna, Baranya, Pozsega, Valkó. A püspökség területén nyolc főesperesi kerület jött létre: a tolnai, a regölyi, a baranyai, a vátyi (a 13-14. sz. fordulójától székesegyházi), az aszúági, a valkói, a marchiai, és a pozsegai. - Első püspöke a franko-gall ill. lombard származású Bonipert lett, aki Fulbert chartres -i püspöktől, vélhetőleg a székesegyházi iskola számára, kérte Priscianus latin grammatikai munkáját. Halálát (1046) követően a székesegyházban temették el Orseolo Péter királyt.

Magyarország Szent Mór korában

A Pannonhalmán tanult Mór püspök kezdte meg az 1064-ben leégett székesegyház újjáépítését, valamint ő készítette el az első magyarországi legendát, Szt. Zoerard - András és Benedek remeték életrajzát. Pécsett kialakuló tisztelete következtében 1848-ban boldoggá avatták. A tatárjárás előtt az egyházmegye kiemelkedő főpásztora volt Bár - Kalán nb. Kalán, aki III. Béla király kancelláriáját is irányította (1183-1186), majd Horvátország és Dalmácia kormányzását látta el (1193-1194), valamint rövid ideig választott esztergomi érsekként tevékenykedett. Ennek következményeként engedélyt kapott a pápától, hogy az érseki palliumot pécsi püspökként is viselhesse. A tatárok a székesegyházat és környékét is elpusztították, majd a 13. sz. közepétől elkezdődött a püspöki rezidencia és a vár kőből történő felépítése. 14. századi püspökei közül Neszmélyi Miklós alapította a székesegyház É-i oldalán az Aranyos Mária kápolnát; a német származású Koppenbachi Vilmos, I. (Nagy) Lajos király titkos kancellárja, jelentős szerepet játszott az 1367-ben alapított pécsi egyetem alapításában, amelynek első kancellárja lett; az arisztokrata származású, Alsáni Bálint királyi diplomataként tevékenykedett, 1384-ben a pápa bíborossá kreálta. A 15. század püspökei közül Albeni Henrik (1421-1444) a káptalan konszenzusával alapította a székesegyház oldalához épített, Szt. Móric és vértanútársai tiszteletére szentelt kápolnát, amely javadalmát 4 székeskáptalani javadalommal egyesítette és a mindenkori székesegyházi hitszónok részére kötötte le. Janus Pannonius a kiváló humanista költő is a pécsi püspöki méltóságra emelkedett (1459-1472). Csáktornyai Ernuszt Zsigmond püspök (1473-1505) Mátyás király kincstartójaként tevékenykedett, és a püspökvár megerősítése is az ő nevéhez fűződik. Szatmári György (1505-1521) királyi kancellár, a későbbi esztergomi érsek, nevéhez fűződik a püspöki palota és az ún. Aedes Sacmarianae , reneszánsz stílusú átépíttetése. Csulai Móré Fülöp püspök (1523-1526) a mohácsi csatatéren vesztette életét. Várallyai Szaniszló püspöksége (1541-1548) idején, 1543. július 20-án foglalták el a törökök Pécsett, majd ezt követően az egész egyházmegye területe fennhatóságuk alá került. Az egyházmegye területén mintegy 529 templomos hely, plébánia működött a 14. század elején. Három káptalan működött a területén: Pécsett a Szt. Péterről nevezett székeskáptalan és a Keresztelő Szt. János társaskáptalan, míg Pozsegaszentpéteren a Szt. Péter kollegiális egyház. A szerzetesrendek is megtelepedtek az egyházmegyében, így a bencések, a ciszterciek, az ágostonos kanonokok, a premontreiek, az ágostonos remeték, a pálosok, a domonkosok, a ferencesek, a kármeliták, a lovagrendek közül a templomosok és a johanniták létesítettek rendházakat. Pécsett mind a négy kolduló rend megtelepedett a középkor folyamán, amely a városon kívül csak Budán mutatható ki. Az a középkor folyamán a pécsi volt az ország egyik leggazdagabb egyházmegyéje.

A hódoltság kora és az újrakezdés évtizedei

A török hódoltság idején a székesegyházat raktárnak használták, a Szent Bertalan plébániatemplomot pedig dzsámivá alakították. A pécsi püspökséget folyamatosan betöltötték jelezvén, hogy a terület a magyar katolikus egyház részét képezi. Az egyházmegye és a város felszabadításáig azonban egyetlen püspök sem járt az egyházmegye területén. A török hódítok vallási kérdésekben relatíve toleranciát tanúsítottak, így a következő felekezetek működtek az egyházmegye területén az iszlám mellett: katolikus, unitárius, református, ortodox. Az unitárius püspök székhelye is Pécsett volt. Kezdetben Pécsett a Mindenszentek templomot az unitáriusok és a katolikusok közösen használták, majd a 17. században a katolikusok kiszorultak onnét. Először a templomhoz épített kápolnában, majd 1653-ban a Mindenszentek templom mellé épült fatemplomban mutatták be a szentmiséket. Baranyában a kb. 60-70 faluból álló katolikus lakosság teljesen elszigetelten állt az unitárius és református települések gyűrűjében. A hódoltságban ez volt a legnagyobb lélekszámú katolikus népesség, ezért kelthette fel a jezsuiták érdeklődését, akik 1612-től kezdve Pécsett missziót működtettek. A katolikus falvak lakosainak pasztorációját a jezsuita és a ferences atyák mellett, a nép körében tekintélynek örvendő laikusok, az ún. licenciátusok végezték.

A püspökök közül Dudith András (1563-1567) Sziget várába kívánta székhelyét átenni és a káptalan tagjait is ez irányba ambicionálta, azonban a kísérlet eredménytelen maradt. A 17. század folyamán a püspökök megpróbáltak kapcsolatot létesíteni egyházmegyéjükkel. Segítségükre voltak ebben a jezsuita atyák, akik az esetek döntő többségében az általános helynöki teendőket is ellátták. Fontos volt ez a hívek lelki gondozása szempontjából és nem elhanyagolható, hogy az egyházi és földesúri adókat is igyekeztek begyűjteni. A pécsi püspökök közül e században Vinkovits Benedek (1630-1637) tette a legtöbbet, hogy a püspökség birtokait megőrizze (lajstromot készíttetett ezekről) és az egyházmegye állapotáról a lehető legtöbb információt összegyűjtse.

Az egyházmegye területe 1686-ban szabadult fel a török uralom alól. A felszabadító harcok hadmozdulatai következtében, és a seregek felvonulási területe mentén a lakosság nagy része elmenekült, ill. sokan áldozatul estek. Az új időszak első püspöke a harcos természetű Radanay Mátyás Ignác (1687-1703) lett. Radanay püspöki működését a kinevezése körüli bonyodalmak, I. Lipóttal való szembenállás és az újrakezdés nehéz feladata determinálta. Legfontosabb feladatának a klérus birtokainak visszavételét és az egyházmegye rekatolizálását tekintette. 1692-ben Pécs város lakossága esküvel kötelezte magát, hogy Római Katolikus vallásúak élhetnek csak a püspöki székhelyen. Radanay a püspöki birtokokról is elűzte a más felekezethez tartozókat. A Rákóczi-szabadságharc eseményei közül Pécs 1704-es felprédálása precedens értékű. A kegyetlen mészárlást a kurucok kezdték, akik a város ortodox lakosságát gyilkolták módszeresen, majd az elvonulásukat követően, a császáriak oldalán harcoló rácok rohanták le a várost, és a katolikusokat mészárolták le. Működése idején visszatelepedtek a városba a szerzetesrendek.

Nesselrod Ferenc püspöknek (1703-1732) címzett diplomában erősítette meg I. Lipót, 1703-ban, az egyházmegye klérusának, új adományként (nova donatio), visszaadott birtokait. 1714-ben egyházmegyei zsinatot hívott össze, amely feltárta a katolikus papok és a megfelelő állapotú egyházi építmények hiányát. Papnevelési alapítványt tett, valamint kórházat alapított a mai Kórház téren, amely mellett álló dzsámit a kórház kápolnájává avatta fel. Őt Thurn Antal Kázmér (1732-1734) követte az egyházmegye élén. A spanyol származású jezsuita, Cienfuegos Alvarez bíboros, pécsi püspöksége idején (1735-1739) ugyan el sem látogatott székhelyére, csak levelezés útján intézte a felmerülő ügyeket, ám 1736-tól megindulhatott a teológiai képzés, majd utóda Berényi Zsigmond (1740-1748) felépíttette a szeminárium épületét, amely 1746-tól működött.

A pécsi egyházmegye 1751-ben

A 18. század legjelentősebb pécsi püspöke Klimo György (1751-1777). A papság képzését, a tudomány és a kultúra támogatását tartotta szem előtt, a korszak egyik legnagyobb mecénása volt. Történelmi érdeklődése nyomán elmélyedt a püspökség korábbi históriájában és elérte, hogy a Kalán püspöknek a 12. században engedélyezett érseki pallium viselésének jogát XIV. Benedek pápa (1740-1758) az ő és utódai számára is biztosította. A teológiai képzés színvonalát emelendő kiváló kvalitású tanárokat alkalmazott. Koller Józseffel a pécsi egyházmegye magyar államalapítást követő történetét, míg Szalágyi Istvánnal a terület korábbi történetét kívánta elkészíttetni, kutatásaikat anyagilag és személyes kapcsolatai útján is támogatta. Impozáns könyvtárát 1774-ben nyilvánossá tette, megvetve ezzel a mai egyetemi könyvtár alapjait. Papírmalmot létesített, püspöki palotájában csillagvizsgálót rendezett be, hatalmas éremgyűjteményt állított össze. A romos állapotban lévő templomok újjáépítésére, új épületek emelésére biztosította az anyagi forrásokat.

Pécs szabad királyi város évtizedei

Klimo György még életében utódjául jelölte ki Dezeritzki Országh András címzetes püspököt. A kanonoki testület egyhangúlag őt választotta meg káptalani helynöknek, ám Országh elutasította a kinevezését. Ekkor a káptalan a helynöki tisztséggel Nunkovits György olvasókanonokot bízta meg. Klimo halálával egy merőben új közjogi helyzet állt elő, ugyanis a püspökök ezt követően nem viselték a főispáni méltóságot. Így a város újult erővel kezdhetett hozzá a szabad királyi rang megszerzéséhez. A több évtizedes küzdelem 1780. január 21-én meghozta gyümölcsét: Mária Terézia aláírta a város szabadítólevelét, ezzel egyetemben megszüntette a püspöki, káptalani, székesegyházi és szemináriumi joghatóságot, valamint a püspök főispánságát is. Az új püspököt 1780. június 23-án nevezték ki az egyházmegye élére, Eszterházy Pál László (1780–1799), egykori pálos rendfőnök személyében.

II. József egyházpolitikai rendeletei egyrészt az egyház hatókörének megnyirbálásával, másrészt a szerzetesrendek egy részének – köztük a pálosrend – feloszlatásával súlyos terhet róttak rá. Emellett tevékenyen részt vett az egyházmegye kormányzásában: mintegy 30 templomot építtetett. A copf stílusú püspökszentlászlói kastélyt 1797-ben emeltette, ezzel egyidejűleg itt templom is épült. A pécsi és a mohácsi püspöki lakot kibővíttette. Halálát követően, 1799 és 1807 között, a püspöki szék üresedésben volt. A zűrzavaros politikai helyzet és a francia háborúk közeledő veszélye miatt 1807. augusztus 1-jén Görgey Márton (1807. augusztus 1 – augusztus 23.) esztergomi érseki helynök kapott kinevezést Pécsre, ám korai halála miatt el sem foglalhatta posztját. Még ebben az évben nyert kinevezést Király József (1807–1825) esztergomi kanonok. Jelentős humanitárius alapítványokat tett: a katolikus ifjúság nevelésére iskolai ösztöndíjat alapított. Az ő kezdeményezésére, egy alapítvány által minden évben a mohácsi csata napján – augusztus 29-én, „nyakavágó keresztelő szent János” napján – emlékmisét és beszédet tartanak az elesett hősök lelki üdvéért Mohácson magyar, német és horvát nyelven. Az egyházmegye elaggott papjai intézete számára 10 000 forintot adományozott. A pozsonyi zsinaton a Káldy-fordította szentírás megjobbítására alakult bizottság elnöke volt. Az 1820-as rendelet alapján megtiltotta a további temetkezéseket a Székesegyház talajába, ekkor alakították ki a püspöki és a káptalani kriptát is. Ma is fontos dokumentumok az 1810–1811-ben folytatott egyházlátogatásainak jegyzőkönyvei (canonica visitatio). Három esztendei vacantiát (1825–1828) követően báró Szepesy Ignác (1828–1838) került Erdélyből a püspöki székbe. Felismerve a helyzetet, azonnali lépéseket tett a város felsőoktatási problémáinak megoldása érdekében. A győri főiskola Pécsre helyezése azonban nem sikerült, de Szepesy nem adta fel a harcot. Benyújtotta engedélykérelmét egy jogi-filozófia fakultás felállítására a papi szemináriumon belül. Nem titkolt szándéka az volt, hogy nyilvános főiskolává emeli intézményét, s ennek érdekében egy 100 000 forintos alapítványt tett. A várostól kapott telken felépíttette Piacsek József tervei alapján a Joglíceum épületét, amely az 1832-es átadástól kezdve a Klimo György által alapított Püspöki Könyvtár épülete lett. A jogi fakultás részére megvásárolta a pálosok egykori raktárnak használt templomát, és a mellette álló épületet, amelyet szertárral és nyomdával látott el. Megalapította a püspöki tanítóképzőt, a dóm előtti teret átengedte a város lakóinak sétatér céljára. Saját költségén a líceum számára nyomdát rendezett be. Az 1825. szeptember 14-i országgyűlésen elsőként szólalt fel magyar nyelven. Ezek mellett a legnagyobb tette a Szentírás hat kötetes új kiadása volt.

Magyarország a XIX. században

Őt Scitovszky János (1838–1848) rozsnyói püspök követte az egyházmegye élén. Célja a hitélet emelése volt, évente látogatást tett a megye iskoláiban és anyagilag támogatta azokat. Oktatási reformjának egyik pontjaként a püspöki tanítóképzőben bevezette a „mezei gazdaság-elméleti tan” oktatását. A város hírnevét emelte az 1845-ben védnöksége alatt Pécsett megrendezett Magyar Orvosok és Természetvizsgálók VI. nagygyűlése is. Legjelentősebb tette a Miasszonyunk apácarend Pécsre telepítése, valamint a Szent Mór-kultusz bevezetése volt. Magyar-német-horvát nyelvű szentírást adatott ki. 1849-ben a hercegprímási cím mellett a pécsi püspöki címét is használta, amelyről csak 1852 januárjában mondott le. Girk György (1853–1868) érseki helynök követte az egyházmegye élén 1853-ban. 1863-ban három napos egyházmegyei zsinatot tartott, melynek dokumentumait egy könyvben tette közzé. 40 000 forintos költséggel kisszemináriumot alapított. A Páli Szent Vince és Marillaci Szt. Lujza alapította Irgalmas Nővéreket, az ún. „szürke nénéket”, ő telepítette le Pécsett.

Dulánszky Nándor (1877–1896) nagy tettvággyal érkezett Pécsre: a dómépítés stílusának európai tanulmányozása után a pécsi bazilika átépíttetése vette kezdetét 1882 és 1891 között, olyan neves építőművész irányítása alatt, mint Friedrich Schmidt , a Rathaus akkori építője. Az egyházi zene megújítása is nevéhez fűződik: száműzte a zenés miséket, helyette a gregorián énekiskola növendékei kaptak helyet a szűk kóruson. Sok figyelmet szentelt a papnevelő intézetnek, valamint a nőnevelésnek. Az egyházmegyében tíz helyen létesített kisebb leánynevelő intézetet, leányotthont. A tanítóképzőkön rendezte a tanári fizetéseket. 1882-ben 1288 Ft alap letétele után, évente 100 Ft-ot juttatott a Legényegylet számára, az iparos ifjak lelki megmentése érdekében. Nevéhez fűződik a Katolikus Kör létrehozása is. 12 tanulónak pedig ingyen étkeztetést biztosított a püspöki rezidencián. Szóbeli és pénzbeli buzdításával hozzájárult a Szent Pál Társulat második megalapításához. Nagy gondot fordított a püspöki könyvtár ügyeire is. 10000 Ft-tal támogatta az agg papok segélyalapját. 1896-ben bekövetkezett halála után, egy évig megint betöltetlen volt a püspöki szék.

1897-ben Hetyey Sámuelt (1897–1903) nevezte ki az uralkodó. Lelkesen vetette bele magát az egyházi munkába. Egy nagy összegű alapítványt tett egy felállítandó egyetem ügyének elősegítésére. A szentlászlói püspöki nyaralót renováltatta11898-ban, s ekkor hozta létre a híres 6 holdas arborétumot is.

A XX. század

Gróf Zichy Gyulát (1905–1926) 1905-ben nevezte ki az uralkodó a pécsi egyházmegye élére. Nevéhez fűződik a Dunántúl című napilap elindítása, mely egyben a város katolikus sajtójának fellendülését jelentette. A Dunántúli Nyomda kézbe vételével teremtette meg a katolikus lap zökkenőmentes kiadásának feltételeit. A jezsuita rend támogatása érdekében nagy összegű alapítványt tett, valamint rendházat, kollégiumot és főgimnáziumot is építtetett számukra (1912–1914), és az egész komplexumot X. Pius pápáról nevezte el.

Az első világháborút követően szerb csapatok szállták meg az egyházmegye D-i részét, majd a trianoni békediktátumot követően jelentős területeket csatoltak el az ország D-i részéről, amely az egyházmegye territóriumának jelentős csökkenéséhez vezetett. 1923 és 1925 között a püspökség kezelésében levő több épületet, többek közt a Klimo Könyvtárat 35 000 kötetével egyetemben örökös letétként átadta a Pozsonyból Pécsre menekült Királyi Erzsébet Tudományegyetem használatába. Ezzel beteljesítette Klimo püspök álmát: a Püspöki Könyvtárat egyetemi könyvtárrá tette. 1925-ben zarándoklatot vezetett Rómába a piusi növendékek és szüleik számára. Megalapította a Miasszonyunk Zárda keretén belül a felsőbb leányiskolát, a zárdatemplomtól nyugatra emelt épületben. Kezdeményezésére jött létre az Emerikánum fiúinternátus. A megyei tanügyfejlesztés keretében több elemi iskola létesítése is neki köszönhető. Ezeken kívül még egy nővérotthon szociális létesítmények alapítása is a nevéhez fűződik. 1926-ban kalocsai érsekké történt kinevezése után átadta az egyházmegye irányítását – Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök javaslatára – „az alsópapság legnépszerűbb és legérdemesebb papjának”, Virág Ferenc szekszárdi plébánosnak. Távozásakor a törvényhatósági bizottság a város díszpolgárává választotta.

Virág Ferenc püspöknek jutott az egyik legnehezebb, legfájdalmasabb feladat: püspöksége alatt történt meg az egyházmegye földjeinek elvétele, szétosztása, ingatlanainak államosítása, az egyház és az állam formális szétválasztása. Püspöksége alatt kerültek a püspöki palotába az Állami Egyházügyi Hivatal által kinevezett ún. „bajuszos püspökök”, akiknek a püspöki levelezés ellenőrzése mellett a plébánosi kinevezések felügyelete is a feladatuk volt. Ebben a méltatlan helyzetben méltó tudott maradni elődeihez. Megmaradt mecénásnak, a művészetek pártfogójának, és mind emellett költőnek. Az iskolák államosítása nyomán Pécsett megszűnt a teológiai képzés, így az egyházmegye kispapjai a győri szemináriumba kerültek.

Virág kormányzása alatt közel 30 templom épült az egyházmegyében, például, az Újdombóvári Katolikus Templom, a Gyárvárosi, a Pálos templom, a Pius (Jézus szíve), a Szent István templom, a Bártfai utcai templom és a Kertvárosi templom, valamint a temetői kápolna is. A Sarutlan Karmelita Nővérek rendjét ő hívta Pécsre 1928-ban. Átadta nekik a Mindenszentek templomát és a mellette lévő területet. Rendházuk 1938-ban készült el. 1943. június 6-án Esztergár Lajos akkori polgármester kezdeményezésére, püspöki szentmise keretében Jézus Szíve oltalmába ajánlották a várost és lakóit a város főterén. Az erős szociális érzékű városvezető szívén viselte szeretett városának gondjait, elsősorban a szegényeken igyekezett segíteni – látva azonban az egyre növekvő problémákat és a megoldások egyre fogyatkozó lehetőségét, a mélyen hívő ember az Égiekhez fordult segítségért. Az ő lelkében született meg a gondolat, hogy Pécs városát Jézus Szíve oltalmába kell ajánlani. Virág Ferenc püspök felkarolta a kezdeményezést, és a nemes gondolatnak hamar megnyerték a város minden jólelkű, jóérzésű polgárát is. 1954-ben a püspökszentlászlói kastélyt az egyházi szeretetszolgálatnak adta. (Idehozták az ávósok házi őrizetbe Mindszenty József bíboros hercegprímást, és itt tartották 1955. július 14-től november 1-ig, hogy a kínzások alatt legyengült egészségi állapotát feljavítsák.) Virág Ferenc a második világháborút követően bölcs példamutatással segítette a katolikus egyház híveit egészen 1958-ban bekövetkezett haláláig. 1948-tól Virág Ferenc mellett segédpüspöki minőségben működő Rogács Ferenc (1958–1961), segítette a betegeskedő püspököt: püspökkari értekezletekre járt, bérmált, és egyéb funkciókat is ellátott. Virág halála után átvette a megyéspüspöki feladatokat. Magas kultúrájú és műveltségű püspökként az elmélyült hitéletet igyekezett hívei között terjeszteni. Jézus népe címmel megjelent imakönyve több kiadást is megért. A II. Vatikáni Zsinat előestéjén, 1961. február 20-án hunyt el.

Cserháti József kezdetben káptalani helynökként, majd 1964-től apostoli kormányzóként irányította az egyházmegyét. Részt vett a II. Vatikáni Zsinat ülésein. Sokat fáradozott a lelkipásztori munka megújításán a Magyar Katolikus Püspöki Kar titkári minőségében. Nevéhez fűződik a pécsi székesegyház renoválása, apostolszobrainak cseréje, 9 templom felépíttetése, és további 3 építkezési munkálatainak elindítása, 12 új és ennél jóval több plébániaépület felújítása. Egészségének rohamos romlására hivatkozva kérte felmentését a pápától, aki azt 1989. november 3-án engedélyezte.

Szintén a már betegeskedő elődje mellé nevezték ki segédpüspökké, a korábban Szekszárd-Belvárosi plébánost, Mayer Mihályt (1989-től). 1989. november 3-án, mint megyéspüspök vehette át az egyházmegye kormányzását. A rendszerváltoztatást követően a korábbi egyházi ingatlanok nagy része visszakerült a püspökség tulajdonába. Újra megkezdődhetett a teológiai képzés, az 1991-ben felállított Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolán. Az egyházmegye életének kiemelkedő jelentőségű eseménye, az 1991. augusztus 17-i, pogányi reptéren II. János Pál pápával koncelebrált szentmiséje volt. 2000. december 30-án felszentelte a Dóm művészi aranykapuját, Rétfalvi Sándor alkotását.

Forrás: Fedeles Tamás – Pohánka Éva | Térképek: Kikindai András

Report Abuse

If you feel that this video content violates the Adobe Terms of Use, you may report this content by filling out this quick form.

To report a Copyright Violation, please follow Section 17 in the Terms of Use.