Nagyböjt 2. vasárnapja Irgalmas szeretet, tevékeny hit

Hitüket látva...

Nagyböjt második vasárnapján Szent Márk evangéliumának második fejezetéből halljuk a bénán fekvő ember meggyógyításának történetét. Amikor a nagyböjti időszakban különösen is fontosnak tartjuk az irgalmasság testi cselekedeteinek gyakorlását, a történetet hallva azonnal a négy, hordágyat cipelő barátra irányul a figyelmünk.

Irgalmas szeretettel négyen egyért!

Mennyi tettrekészség, elszántság és lendület volt bennük, amikor megragadták bénán fekvő barátjuk hordágyát és megindultak az Úr Jézus felé! Nem tudták tétlenül nézni barátjuk szenvedését, amikor megtudták, hogy a reménytelen helyzeteket is orvosolni tudó Jézus van a közelükben. Nem állította meg őket a Jézust befogadó ház körül hullámzó tömeg. Nem törődtek a rosszalló tekintetekkel és beszólásokkal, amikor megindultak a háztető felé, hogy azt megbontva engedjék beteg társukat az egyetlen remény, az Úr Jézus elé. Szent Márk evangelista egyetlen rövid félmondattal összegzi mindezt: "Hitüket látva..."

Hogy megtörténhessen a csoda, kellett a barátok cselekvő hite.
Maga az Úr Jézus mondja ki: igen, ez a hit!

Ez az élő hit, amiről Szent Jakab apostol levelében (Jak 2,14-17) ezt olvassuk:

Testvéreim, mit használ, ha valaki azt állítja, hogy van hite, tettei azonban nincsenek? Üdvözítheti a hite? Ha valamelyik testvérnek nincs ruhája és nincs meg a mindennapi tápláléka, és egyiketek így szólna hozzá: „Menj békében, melegedj, és lakjál jól!”, de nem adnátok meg neki, amire testének szüksége van, mit használna? Ugyanígy a hit is, ha tettei nincsenek, magában holt dolog...
"a hit, ha tettei nincsek, magában holt dolog..."

A nagyböjti "futásunk" hasonlít ahhoz, ahogyan négy barát eljutott Jézushoz, hogy előtte tanúságot tegyen élő hitéről..

1. Nem magukért indultak útnak, hanem egy barátjuk gyógyulásáért. Ugyanakkor beteg barátjuk vágyakozása az ő vágyakozásuk is volt. Így öröme a gyógyulás után az ő örömük is lett.

Bár mindenki saját magának tervezi meg a nagyböjtöt és saját lelki zarándoklataként éli meg, a felebarátainkat nem zárhatjuk ki belőle. Hogyan is tehetnénk, hiszen közös örömre is készülünk, arra, hogy a feltámadás örömében másokkal osztozva ezt énekeljük: "...egymást, mint testvérek öleljük"?

2. Kitartó fáradozással, cipekedéssel tették a jót valaki másért. Nem féltek áldozatot hozni, verejtékezni, lemondást vállalni a remélt jóért. Minden akadályt elsöpörve jutottak el a tetőre, mert a kezdeti lendületetüket a másik emberre tekintve vették.

A nagyböjt második hetébe lépve már mindannyian találkozhattunk akadályokkal, kísértésekkel, megpróbáltatásokkal, melyek elhatározásainkban gátolnak minket. Meddig tart, kitart-e nagyböjti lendületünk? Mikor akadályok elé kerülünk vagy megtorpanunk, szükséget szenvedő felebarátaink megsegítéséből, az irgalmasság testi cselekedeteinek gyakorlásából új lendületet nyerhetünk!

3. Amikor szükség volt rá, tudtak leleményesek is lenni. Amikor az ajtón-ablakon nem juthattak Jézus elé, akkor a tető felé vették az irányt.

Nagyböjti "futás" komoly próbatétel. Életünket a megszokott keretek között folytatjuk: dolgozunk, tanulunk, intézzük ügyes-bajos dolgainkat. Leleményesnek kell lennünk ahhoz, hogy a hétköznapok forgatagában megtaláljuk az időt és az alkalmakat a megszokottnál több imádságra és jócselekedetre. Legyen előttünk a négy leleményes barát példája!

Felebaráti szeretet, kitartás és leleményesség: ezek a nagyböjti futás kellékei és a Jézushoz való eljutás feltételei
Hallgassuk meg együtt vasárnap a templomunkban az irgalmas szeretet és a tevékeny hit szép történetét!

Szeretettel vár: Tamás atya

Made with Adobe Slate

Make your words and images move.

Get Slate

Report Abuse

If you feel that this video content violates the Adobe Terms of Use, you may report this content by filling out this quick form.

To report a Copyright Violation, please follow Section 17 in the Terms of Use.