Hétfőn a dicsőítés közben kaptam egy igét Istentől (2Mózes 15) amelyik teljes mértékben talált ahhoz a reggelhez. Jó volt érezni Isten jelenlétét.! Kétségem sem volt afelől, hogy tőle volt-e vagy nem.

Ezután megismertük az eheti tanítót (minden héten új valaki jön), aki az „Ismerd meg Istent” témát boncolgatta. Sok mindent tanultam általa Istenről, például Isten sok mindenen keresztül tud velünk kommunikálni (igéken, próféciákon, képeken..) valamint Isten a barátunk is nem csak egy fennsőbb hatalom akit nem érhetünk el, na persze ez nem azt jelenti, hogy azonosulunk vele! Egy személy pedig akkor nevezhető barátnak ha ugyan az az értékrendünk, van kommunikáció és ha időt fektetünk a kapcsolatba.

Szintén ezen a héten bátorító szavakat kaptam Istentől embereken keresztül, mint például erős tiszta és bátor szívem van, használjam a kreativitásom mivel Isten megáldott vele és a legfontosabb számomra... hogy nagyon hasonlítok Dávidra (ami persze nagyon jól esett hehe). Ő az egyik kedvenc karakterem a Bibliában.

Ezen a héten, kedd este volt az első családos vacsora és én készítettem a „specialitást” ami bundás kenyérből és tojás tekercsből állt :) ) szóval nem volt nagy kihívás. A hangulat kicsit feszült volt, nem ismertük még nagyon egymást de ettől függetlenül jól telt, főleg az ismerkedős játék.

Szerdától péntekig ebéd után vannak a négyszemközti beszélgetések egy emberrel a vezetők közül. „CSAK” egy órán keresztül beszélni kell a lelki állapotunkról, kibeszélhetjük a héten keresztül folyó tanítások tanulságait és hogy mi volt új, mit üzent Isten. Eleinte azt gondoltam, hogy olyan mintha pszichológussal töltenénk egy órát szóval kicsit aggódtam ez miatt, na de nagyon jó vezetőt kaptam (Sara) és nem is volt olyan hosszú az az egy óra, tulajdonképpen magamról beszéltem többnyire (családról, gyermekkortól egészen napjainkig és hogy hogy lettem ezzé az emberré haha).

A tornáról visszafelé menet valami felhívta a figyelmem... a közlekedő táblák. Egy idő után feltűnt, hogy az átjárónál a táblán az emberkék mind kis kalapokat viselnek.

A hétvége szabad volt, ideje volt egy kis pihenésnek így a szombatot többnyire a H&H-ben töltöttem, az idő se volt tulságosan csalogató.

Vasárnap templomban volt jelenésünk (ahova egy héttel ezelőtt kellett volna mennünk csak elkéstünk). Sokat nem értettünk az istentiszteletből mivel nem volt fordítás így a szőke Jézust néztük a falon. :D

Utána kávészünet volt, ami elég jól telt. Barátságosak voltak az emberek és kiváncsiak, hogy honnan jöttünk, hogy kerültünk Norvégiába... Várom már a következő találkozást a szőke Jézussal.!

Napról napra jobb a hangulat az emberek között. Kezdünk csoportból csapattá válni.! Jelenlegi legnagyobb félelmem, hogy nem akarok majd hosszú időre elválni tőlük.

Love never fails!