Loading

Zsidó társadalmi csoportok Jézus korában

A Jézus korabeli zsidó társadalomban több csoportot különböztethetünk meg. Két nagy tábor állt egymással szemben, a farizeusok és szadduceusok csoportja.

A farizeusok a középosztálybeli kereskedők, iparosok és földbirtokosok közül kerültek ki. Elsősorban vallási alapon szerveződtek: életük középpontjában a mózesi Törvény (Tóra) és annak értelmezése (Midras, Talmud) állt.
Szent Pál apostol is a farizeusok közé tartozott.
Úgy gondolták, hogy a Törvény értelmezése ugyanolyan kötelező erővel bír, mint maga a Törvény. A Törvény értelmezésére épülő vallási szabályokat a hétköznapi élet minden területére kiterjesztették.

Szigorú vallásosságuk miatt a nép tisztelte a farizeusokat, ők viszont igyekeztek elkülönülni az egyszerű emberektől. Kezdettől fogva szemben álltak Jézussal, s ők követelték leginkább Jézus keresztre feszítését.

A szadduceusok

A szadduceusok csoportja a társadalmi felsőosztályt és a papságot fogta össze. Elsősorban politikai alapon szerveződtek, s a rómaiakkal való megegyezés hívei voltak. A főpapok a szadduceusok közül kerültek ki.

A farizeusokkal szemben ők a Törvény értelmezését nem tartották ugyanolyan kötelezőnek, mint a Törvényt. Egy teológiai kérdésben is más álláspontot képviseltek, mint a farizeusok. A szadduceusok ugyanis - ellentétben a farizeusokkal - nem hittek a feltámadásban és a lélek tovább élésében. Jézussal ők is szembe helyezkedtek, mert féltek attól, hogy lázadásba viszi a népet, amit majd véres megtorlás követ.
Kisebb társadalmi csoportot alkottak az esszénusok, akik a hegyes-sivatagos területekre visszavonulva kis közösségekben, elöljáróik útmutatásai szerint éltek. Önként vállalták a szegénységet, mindenüket megosztották egymással, buzgón megtartották a vallási előírásokat, de a jeruzsálemi templom és az áldozatbemutatás kevésbé volt számukra fontos. Keresztelő Szent János és Szent János evangélista valószínűleg közel állt az esszénusokhoz.

A rómaiakkal szembeni harc fanatikus hívei voltak a zelóták, vagyis a “buzgók”. Legfőbb törekvésük egy fegyveres lázadás kirobbantása volt.

A zelótákon belül szerveződött a szikáriusok csapata, akik nevüket egy tőrről kapták. Ezt mindig a ruhájuk alatt hordták, s amikor lehetőségük nyílt, megtámadták a rómaiakat. Ilyen szikárius lehetett Barrabás is.
Jézus egyik tanítványa, a kánaáni Simon mellékneve Szent Lukács evangéliuma szerint a “buzgó” volt. Valószínű tehát, hogy Simon apostol is ebből a csoportból származott.

A zsidó népen belül fontos szerepet játszottak a szórványban (idegen szóval: diaszpórában) élő zsidók, akik elszórtan a Római Birodalom nagyvárosaiban éltek.

Egyes helyeken, pl. az egyiptomi Alexandriában a város összlakosságának jelentős részét tették ki.

Bárhol is telepedtek le, nem olvadtak be a helyi lakosságba, hanem elkülönülve, vallási hagyományaikhoz szigorúan ragaszkodva éltek. Szoros kapcsolatban álltak a jeruzsálemi templommal, ahová rendszeresen elzarándokoltak. A rómaiak által biztosított kiváltságok rájuk is vonatkoztak, cserébe ők is különadót fizettek. A diaszpórában élő zsidókhoz kötődik az Ószövetség görög nyelvű fordítása, is, amit később a keresztények is használtak.

Created By
Tamás Véghseő
Appreciate