A Pannonhalmi Főapátság a Vendégségben tematikus évadának egyik időszaki tárlata a koronavírus-járvány miatt már nem tudott megnyitni 2020. március 21-én, ezért egy virtuális ízelítőt készítettünk az érdeklődőknek, amíg a kiállítás látogatható nem lesz.
Távozásra biztatod azt, akit akarata ellenére visszatartasz. – Publilius Syrus
Aki nyitott a vendégségre, az jó eséllyel érdeklődő, alkalmazkodó, sőt elfogadó ember, és hajlandó tanulni is, hiszen vendéglátó és vendég egymásra utalva, egymással közösen kell kialakítsák azt a légkört, amelyben kölcsönösen gazdagodni tudnak, amelyben a vendégség többé válhat, mint a részek összege. Az egyházak sokféleképpen hívnak vendégül bennünket, és mi is vendégségbe hívjuk életünk sok területére az egyházakat, a vallást, a spiritualitást. Ma vendéglátók vagyunk, holnap vendégek leszünk. Csoportos dokumentarista fotókiállításunkon ennek a kölcsönös vendégségnek a színét és fonákját vizsgáljuk, hogy ezáltal jobban megtaláljuk közös céljainkat, és megérthessük saját motivációinkat is. Az apátság kortárs fotográfusokat hívott vendégül, hogy az ő vendégségeiken keresztül láthassuk új szemszögből, mit is jelenthet még vendégségben lenni.
Zellei Boglárka reprezentatívnak épült rituális terekbe kalauzol bennünket, ahol egy-egy kiemelt pillanat szemtanúi lehetünk szigorúan komponált képein, amelyek így aprólékosan tanulmányozhatók és összevethetők hasonló élményeinkkel. Németh Sz. Péter a köztereket járja egyházi jelképek után kutatva. Nem szépít a látványon, mindent a maga összevisszaságában fényképez le, szándékosan nem a rendet keresi, és saját képeinél sem törekszik a megszokott esztétikus kompozíciókra, mert leleplezni, láttatni akar. Szombat Éva túlzó színekkel és giccsesbe hajló effektekkel emel ki lakásokban található vallásos motívumokat hétköznapi szerepükből, és nagyítja fel őket előttünk, hogy jobban szemügyre vehessük, van-e mögöttük valódi tartalom, netán eltorzultak, önmaguk pótlékaivá üresedtek-e ki. Stiller Ákos pedig a klasszikus fotóriport eszközeivel mutatja meg, mit jelent a kelet-magyarországi cigányságnak a Biblia, hogyan ad támaszt a hit ott, ahol nem is várnánk. Kritikusan, gyakran humorosan, de mindig szimpátiával mutatja meg a házilag barkácsolt egyházi giccskiegészítőket, de a mély együttléteket is.
A négy alkotó az egyház és a mindennapok találkozási pontjait vizsgálja, ahol vallásos és profán létünk felületei érintkeznek. Vajon a 21. századi életvitelünkből sok tekintetben következő közönyre és kiüresedett rutinokra találnak-e, vagy létrejön valamilyen kölcsönhatás, legyen az akár feszültség, akár katarzis?
Virágvölgyi István kurátor
+ + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + +
Zellei Boglárka Éva: Furnishing the Sacred
A sorozat kortárs keresztény gyülekezetek vizuális kultúrájával foglalkozik a bemerítési szertartások helyszínein keresztül. Annak ellenére, hogy a bemerítés már kétezer éves formája a megkeresztelkedésnek, minden hely más és más hozzáállást közvetít. Az ünnep intimitása izgalmasan találkozik a profán igényekkel és lehetőségekkel, a hagyomány a mai ízlésvilággal, egyedi megoldásokkal. A szándék, hogy otthon érezzék magukat, mégis közel a transzcendens világhoz, öntudatlanul is megjelenik ezekben a terekben. A sorozat erre az emberléptékűségre koncentrál, a vallás ember által alakított, építkező oldalát mutatja be. A képek hasonló szerkezete a néző reflexiójára, saját kulturális ismereteire, beidegződéseire tereli a hangsúlyt. Ahogy a környezet változik az emberalakok körül, megfigyelhetjük, hogyan alakítja a vallásról és a szentről alkotott vizuális képzeteinket.
+ + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + +
Németh Sz. Péter: Te jó ég!
„Te jó ég!” – „Jesszusom!” – „Isten veled!” – hallhatjuk úton-útfélen. Ezek a valláshoz köthető kifejezések a mindennapokban már csak közvetve kapcsolódnak eredeti jelentésükhöz, mára már átalakultak, köznevesültek. Ugyanez történik tárgyainkkal is, hiszen rengeteg olyan egyházi jelkép vesz körbe minket, amelyeknek vallási eredete mára már homályba vész. Részben azért, mert nem általánosan ismert motívumokat ábrázolnak, mint a szentek azonosítását is szolgáló különleges ismertetőjegyek, vagy éppen ellenkezőleg, már annyira általánossá váltak, hogy elveszítették eredeti jelentésüket, mint például a bárány vagy az angyal motívumai. A kereszténység szimbólumai úgy vesznek minket körbe lépten-nyomon, hogy észre sem vesszük őket, még csak el sem gondolkodunk azon, hogyan is kerültek oda, és mit is jelentenek.
Ezt a hatást fokozza az a környezet, amelyben ezek a tárgyak megjelennek. Ahogy a különböző korok lerakódásai egymásra rétegződnek, furcsa együttállások keletkeznek, amelyek szintén nem könnyítik meg a megértést. Mit keres az Aldi közvetlen szomszédságában egy félkészen árválkodó, tíz méter magas Jézus-szobor? Vajon ki „felejtette ott” a budapesti Fiumei úti sírkertben álló Jézus-szobrot egy kútkáva mellett? És ki tehetett mécsest a lábához?
Fényképeim legnagyobb része közterületeken készült, mivel leginkább azokra a szituációkra voltam kíváncsi, amelyekkel bárki bármikor szembetalálkozhat. A képek tárgyát nem kiemelni, bekeretezni és elkülöníteni akartam, hanem a maguk valójában láttatni, olyan módon és abban a környezetben, ahol megjelennek, és ahol sokszor abszurdnak, viccesnek, már-már groteszknek hatnak.
+ + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + +
Szombat Éva: Ha még Jézus is mosolyog a kereszten
EMÍLIA
ÉMI
LILLA ÉS JANÓ
- Lilla: Befogadtak minket úgy, ahogy voltunk.
- Janó: Magunkra engedtük azt a baromságot, hogy ameddig nem házasodunk össze, addig nem élünk szexuális életet.
- Lilla: Megkérte a kezem, én igent mondtam, akkor jött a nyomás, hogy ennek meg kell felelni. Beoffoltam az egészet, és összejöttem a legjobb haverjával.
- Janó: Próbáltam önkritikát gyakorolni, hogy miért fordulhatott elő. Felismertem, hogy mennyire nem figyeltem az ő igényeire.
- Lilla: Pár hónap elteltével újra teljesen megvilágosodtam, lenyugodtam. Hála Istennek Janó kitartott, megbocsátott.
- Lilla: Bűntudat és szégyen. Kiégtünk, és elkezdtünk távolodni a közegtől. Láttuk szétesni. Láttuk, hogy mennyire hierarchikus, karrierista. A nők, a vezetők feleségei voltak a legrosszabbak. A hierarchiában te mint nő csak a férjed ernyője alatt tehetsz meg bármit.
- Janó: A burokban minden jó volt, kívül viszont minden szar. A buroknak repednie kellett, magunkban vittük tovább, de már ott is szétrepedt. Ezzel párhuzamosan találtuk ki a Borsos Lőrincet. A művészet volt a menekülési útvonal.
VERA
Számomra az ikon az otthon szinonimája. Pravoszláv nagymamám lakása tele van velük, és tőle én is minden ünnepre egy ortodox képet kapok. Egyet jelentenek a melegséggel, a legjobb házi koszttal, a családi veszekedések utáni összeröhögésekkel. Nem vagyok vallásos, de talán pont az otthon-bástya érzés miatt rakom velük tele a lakásom falát.
TRIXI
A tavalyi lelkigyakorlaton volt egy imaélményem arról, hogy a feltámadás fénye beleégett a halotti lepelbe. Az a kép Jézusról olyan, mint a fényképezésnél a negatív. A feltámadás fénye átsugárzott rajta. A lepel mintájára festettem a képet. Ez engem oda vezetett, hogy ha kiállok a gyerekek elé és Jézusról, Istenről tanítom őket, akkor nekem őt kell sugároznom.
ANNAMARI ÉS DENNIS
ZSÓFI
+ + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + +
Stiller Ákos: Roma Biblia
Magyarország minden harmadik lakosa a szegénységi küszöb alatt tengődik. Ebből a harmadból minden negyedik lakos mélyszegénységben él, egy olyan ördögi körben, ahonnan a kitörés szinte reménytelen. A gyárak és téeszek bezárásával megszűntek azok a munkalehetőségek, ahol a képzetlen rétegeket tömegesen felvették volna, viszont motiváció hiányában minek is tanultak volna tovább, amikor már évtizedek óta nincs munkájuk? Ördögi kör. A segélyek passzivitásba taszítanak tömegeket, akiknek esélyként sokszor csak egy szalmaszál jut, ha jut egyáltalán, így a többség ebben a próbálkozásban elbukik, vagy már nem is próbálkozik.
Az ország több romasorán és mélyszegénységben tengődő falujában találkoztam azonban olyan családokkal is, akik a többiekéhez hasonló szegényes házban éltek, de tiszta volt az udvaruk, késő este is leckét írt a gyerekük, és legjobb tudásuk szerint beosztották azt a keveset, amit kerestek. Volt reményük, és mint kiderült, ez a legtöbb esetben a hitükből táplálkozott. Tucatnyi kisegyház és a történelmi egyházak is végeznek romapasztorációs tevékenységet, van külön romamissziójuk, térítik a szegénységben élőket, akik számára a hit jelenti sokszor az egyetlen reménysugarat, amiért érdemes sokadszorra is nekiveselkedni a munkakeresésnek, ami miatt lehet bízni abban, hogy jobbra fordul a másnap.
Meglepő volt tapasztalni, hogy szinte nincs olyan település Kelet-Magyarországon, ahol ne lenne keresztény gyülekezet, szinte nincs olyan hétvége, amikor ne tartanának valahol bemerítést. Ma Magyarországon a legfrissebb kutatások húszezer főre becsülik azoknak a romáknak a számát, akik a különböző újprotestáns gyülekezetekbe vagy missziós csoportokba járnak.*
A döntően a rendszerváltás után hitüket megtaláló romák több mint nyolcvan százaléka karizmatikus gyülekezetekbe jár. A pünkösdi-karizmatikus mozgalom a fejlődő országok legdinamikusabban növekvő keresztény mozgalma. Míg a 70-es években a világ keresztényeinek tíz százaléka volt tagja karizmatikus gyülekezeteknek, addig ma már egynegyedük. A jellemzően szegény negyedekben előretörő mozgalom sikere többek között abban rejlik, hogy hiszik, a Szentlélek nem csak felszentelt papokon keresztül képes hatni, hanem bárkin keresztül, aki befogadja – legyen az tanulatlan, szegény, vagy akár börtönviselt. Most nőnek fel a második-harmadik generációs hívők, akik már ezekben a közösségekben szocializálódtak, és ez a stabil mag biztosítja, hogy a legtöbb lelkész, misszionárius ma már a romák közül kerül ki.
A megtérés életmódbeli és gondolkodásbeli fordulattal is együtt jár, ami a többségi társadalom életmódjához, erkölcseihez, normáihoz visz közelebb. Több tanulmány szerint a mozgalomban érintettek jelentős része jobb állampolgárrá is válik, még ha ez nem is fogalmazódott meg célként a megtérésük kapcsán. Nagyon sok megtért számolt be arról bizonyságtételekor, hogy felhagyott a kocsmába járással, több időt szentel a családjára, vagy hogy megszabadult függőségeitől, a kábítószerektől vagy a dohányzástól. Az új tapasztalat kulcsszereplője az a számukra mindenek felett álló Isten, aki elfogadja őket minden fenntartás nélkül, és aki ezzel egy időben azok felett is áll, akik korábban diszkriminálták őket.
„Elfogadás, szeretet és megbocsátás.” A katolikus verbita rendi Lourdu atya szerint ezek várják a templomába érkezőket Körömön. A megbocsátást várják legtöbben, hiszen sokszor még a pásztoroknak sem makulátlan az előéletük: térít Uszkán volt lányfuttató, prédikál Békésen a magára korábban Szálasi nevét tetováló volt bőrfejű; nekik mind a hit adott erőt, hogy újraépítsék magukat, családjukat és környezetüket, és ez a sötét múlt nem kevés inspirációt ad a gyülekezet tagjainak, akik jó része szintén nem átlagos középosztálybeli.
A romák evangelizációjával a gyökereihez tért vissza a kereszténység: a társadalom perifériáján élő legelesettebeket szólítja meg, ahogy házról házra járva térít. A vallás mindenkié, hirdetik, és ezáltal tömegeket hoznak vissza a társadalomba.
*Gyetvai Gellért – Rajki Zoltán: Cigánymissziós mozgalmak hatása Magyarországon. Cigány Módszertani és Kutató Központ, Békés, 2014.
Németh Sz. Péter (1985, Szombathely) 2006-tól foglalkozik fotográfiával, 2013-ban elvégezte a Bálint György Újságíró Akadémia fotóriporter szakát. 2014-től a Velvet.hu, majd 2017-től az Index.hu képszerkesztője és fotóriportere. 2016-ban és 2017-ben elnyerte a Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjat.
Stiller Ákos (1982, Budapest) 2007-től a HVG fotóriportereként dolgozott több mint 10 évig, jelenleg szabadúszóként többek között a New York Times, a National Geographic, a CNN, a Spiegel, a Stern, a Bloomberg, a Wall Street Journal, a Le Monde és a Washington Post számára készít fotókat. Az évek során 20 díjat nyert a Magyar Sajtófotó Pályázaton, és 2014-ben kiválaszották a World Press Photo által szervezett Joop Swart mesterkurzusra. A tanyavilágot bemutató sorozatával 2015-ben első díjat nyert a Pictures of the Year International (POYi) pályázaton.
Szombat Éva (1987, Kaposvár) fotográfus, képein egyedi módon keveredik a glamúr és a szociológiai perspektíva. Munkái több hazai és külföldi oldalon és magazinban jelentek már meg, olyan felületeken, mint a Vice, a Huffington Post, a GUP Magazine vagy a Vogue Spain. A MOME fotó szakán szerzett mesterdiplomát 2012-ben. 2013-ban megkapta a Pécsi József fotóművészeti ösztöndíjat, amelyet a következő két évben újra elnyert. A három ösztöndíjas év alatt a boldogság témakörével foglalkozott, amelyet két könyvben dolgozott fel (Boldogság Könyv, 2014; Practitioners – Boldogság a gyakorlatban, 2016). Munkáit Budapest mellett kiállították többek között New Yorkban, Jeruzsálemben, Amszterdamban, Bécsben és Bogotában is. 2018-tól a MOME fotográfia szakán tanít. Budapesten él, nagyon boldog, és több új projekteken dolgozik.
Virágvölgyi István (1982, Budapest) szabadkézi rajzot, kiadványszerkesztést és fotózást tanult, majd informatikus könyvtárosként diplomázott az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Az Origo hírportál képszerkesztőjeként, később pedig fotórovat-vezetőjeként dolgozott 2007-től 2011-ig, majd az MTI nemzeti hírügynökség fotószerkesztőségét vezette. 2014-től a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban dolgozik kurátorként, a Capa-nagydíj titkára.
Zellei Boglárka Éva (1993, Budapest) fotográfus, vizuális művész, munkáiban a spiritualitás és a vallás mai átalakulását kutatja. Egyetemi tanulmányait a Kaposvári Egyetemen kezdte, résztanulmányokat folytatott a Hochschule für Künste Bremenen, majd 2017-ben a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen szerzett mesterdiplomát. Munkáit Budapest mellett Londonban, Bécsben, Monopoliban, Bredában és Ljubljanában is bemutatták. Számos magazin, többek közt a HANT – Magazin für Fotografie, a japán IMA Magazine, a C41 Magazine, a Spiegel Online és a Guardian is publikálta őket. 2018-ban a Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj díjazottja, a New East Photo Prize finalistája és a Prix Pictet díj jelöltje volt. Tagja a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületnek és a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának.
+ + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + +
Időszaki fotókiállítás a Pannonhalmi Főapátság Főmonostori Kiállítótermében
eredetileg tervezett időpont: 2020. március 21. – június 28.
A kiállítást a Pannonhalmi Főapátság Kulturális Irodája szervezte a Vendégség éve alkalmából: Dejcsics Konrád OSB, Sarkadi Mónika
+ + +
- KIÁLLÍTÁS
- Fotográfusok: Németh Sz. Péter, Stiller Ákos, Szombat Éva, Zellei Boglárka Éva
- Kurátor: Virágvölgyi István
- Grafikai tervezés: Szmolka Zoltán
- Installáció: Kmetz Imre, Rioli Decor
- Angol fordítás: Zsámboki Miklós
- Lektorálás: Somorjai Gabi, John Kowalchuk
- Nagyítás: Pigmenta Art Print Lab
- Keretezés: Vár-Art Galéria Képkeretező Műhely
+ + +
- KATALÓGUS
- A kiállítás magyar és angol kétnyelvű 120 oldalas katalógusa 300 példányban jelent meg.
- Fotográfusok: Németh Sz. Péter, Stiller Ákos, Szombat Éva, Zellei Boglárka Éva
- Szerkesztő: Virágvölgyi István
- Katalógusterv, nyomdai előkészítés: Szmolka Zoltán
- A katalógust a Pannonhalmi Főapátság Közhasznú Alapítvány adja ki. A kötetet a Pannonhalmi Főapátság Bencés Kiadó gondozta.
- Felelős kiadó: Hortobágyi T. Cirill OSB
- Nyomdai munkálatok: Palatia Nyomda és Kiadó Kft.
- Felelős vezető: Radek József
Credits:
© 2020 A fotók jogtulajdonosai, a szövegek szerzői, Pannonhalmi Főapátság