Hogyan éltek az első keresztények? Erre az izgalmas kérdésre nehéz pontos választ adni, hiszen viszonylag kevés forrás áll a rendelkezésünkre. Az írott források mellett viszont rendelkezésünkre állnak olyan régészeti leletek, melyek számos részletet elárulnak az első századok keresztény közösségeiről. Ilyen az a romváros is, amire az 1920-as évek elején angol katonák véletlenül bukkantak a nyugat-szíriai sivatagban, az Eufrátesz folyó mellett. Az ásatások során bebizonyosodott, hogy a romváros az írott forrásokból már ismert Dura Europósszal azonos.
Dura Europószt a Kr. e. 4. század végén szeleukida uralkodók alapították, hogy az Eufrátesz-folyón keresztülhaladó kereskedelmet ellenőrizze. A Kr. e. 3. században a párthusok foglalták el a várost. A rómaiak csak Kr. u. 165-ben tudták tőlük elfoglalni. Bár a rómaiak is jelentős haderőt állomásoztattak a városban, 256-ban az iráni Szasszanidák elfoglalták. Dura Europósz ezt követően fokozatosan elnéptelenedett, s az épületeket belepte és konzerválta a sivatagi homok...
A romváros feltárása során számos építmény került a felszínre a homok alól. A kiásott épületek közül jelentőségét tekintve kiemelkedik a második század közepén épített és gyönyörű freskókkal díszített zsinagóga és egy Mithrász-szentély.
Az egyháztörténelem szempontjából azonban a legfontosabb feltárt épület egy lakóház, melyet az első keresztények templomként is használtak. Ez a 235 körül épült ház a világ legrégebbi keresztény temploma!
A 4. század elejéig a kereszténység nem számított engedélyezett vallásnak a Római Birodalomban. Nagy Konstantin császár döntéséig a keresztényeket a római államhatalom üldözte. Nem voltak jogaik, sőt az állam ellenségeinek számítottak. Ezért a keresztények nem építhettek templomokat se. Összejöveteleiket és istentiszteleteiket átalakított lakóházakban tartották.
A ház helyiségeinek elrendezése mindent elárul arról, hogyan használták az első keresztények ezt az épületet. A bejárat után egy négyszög alapú, oszlopokkal övezett udvar következik, ami a római lakóházak egyik jellegzetessége. A belső udvarról három helyiség közelíthető meg, melyek a keresztény élet három legfontosabb területére utalnak.
Az első az a terem, melyben a katekumenek, vagyis a hitjelöltek gyűltek össze, hogy bevezetést nyerjenek a keresztény hitbe. Ez a bevezetés évekig tartott. A hitjelöltnek ismernie és értenie kellett a keresztény hit titkait és a keresztény erkölcs alapjait. Csak az alapos felkészítés után léphetett be a következő helyiségbe, a keresztelőkápolnába. Az itt kialakított medencébe a keresztelő pap vezetésével egy kis lépcsőn ment le a hitjelölt. Miután teljesen alámerült a keresztvízben és a pap megkeresztelte az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, kiemelkedve már keresztényként csatlakozott a közösség többi tagjához.
Az Egyház teljes jogú tagjaként útja a harmadik helyiségbe vezetett, ahol a közösség imádkozott és az Eucharisztiát ünnepelte. A hit szent titkaiba bevezetett és a keresztvízben újjászületett keresztény ettől kezdve részt vehetett a Titkos Vacsorát felidéző liturgián és részesülhetett Jézus Krisztus szent testében és vérében a kenyér és a bor színe alatt.
A lakóház-templomot a közösség tagjai freskókkal díszítették. Ezek az ábrázolások a legkorábbi keresztény ábrázolások közé tartoznak. A freskók egy-egy evangéliumi történetet örökítenek meg. Nézd meg jól a képeket, keresd ki a Szentírásból és olvasd el a megadott helyeket!
Napjainkban a szíriai háború miatt a romváros megközelíthetetlen. A freskókat a régészek már korábban biztonságba helyezték.
Műholdas felvételek arról árulkodnak, hogy az Iszlám Állam katonái a feltárt épületek mintegy hetven százalékát lerombolták...
Ha szeretnél még többet tudni erről az izgalmas régészeti lelőhelyről, kattints az alábbi gombokra:
Credits:
A képek forrása: Nyitókép: Heretiq, CC BY-SA 2.5, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=433911 3. Sz. kép: Alen Istokovic A 2. és 4-14. sz. képek: a Yale Egyetem Művészeti Galériája https://artgallery.yale.edu/ A 15. sz. kép: C. H. Kraeling, A Greek Fragment of Tatians's Diatessaron from Dura, S & D III (1935)