A 4. század elejéig a kereszténység nem számított engedélyezett vallásnak a Római Birodalomban. Nagy Konstantin császár döntéséig a keresztényeket a római államhatalom üldözte. Nem voltak jogaik, sőt az állam ellenségeinek számítottak. Ezért a keresztények nem építhettek templomokat se. Összejöveteleiket és istentiszteleteiket átalakított lakóházakban tartották.

A ház helyiségeinek elrendezése mindent elárul arról, hogyan használták az első keresztények ezt az épületet. A bejárat után egy négyszög alapú, oszlopokkal övezett udvar következik, ami a római lakóházak egyik jellegzetessége. A belső udvarról három helyiség közelíthető meg, melyek a keresztény élet három legfontosabb területére utalnak.

Az első az a terem, melyben a katekumenek, vagyis a hitjelöltek gyűltek össze, hogy bevezetést nyerjenek a keresztény hitbe. Ez a bevezetés évekig tartott. A hitjelöltnek ismernie és értenie kellett a keresztény hit titkait és a keresztény erkölcs alapjait. Csak az alapos felkészítés után léphetett be a következő helyiségbe, a keresztelőkápolnába. Az itt kialakított medencébe a keresztelő pap vezetésével egy kis lépcsőn ment le a hitjelölt. Miután teljesen alámerült a keresztvízben és a pap megkeresztelte az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, kiemelkedve már keresztényként csatlakozott a közösség többi tagjához.

Az Egyház teljes jogú tagjaként útja a harmadik helyiségbe vezetett, ahol a közösség imádkozott és az Eucharisztiát ünnepelte. A hit szent titkaiba bevezetett és a keresztvízben újjászületett keresztény ettől kezdve részt vehetett a Titkos Vacsorát felidéző liturgián és részesülhetett Jézus Krisztus szent testében és vérében a kenyér és a bor színe alatt.